Ezúttal csináltunk egy közös posztot a Stoner.blog-os Nicóval az Uraniáról, egy kis nosztalgiával, és az új album ajánlásával!
"Emlékszem
arra, amikor először találkoztam az Uraniaval. A Stoner.blog egyik
posztjához Aiwass küldött egy Urania klippet. Ez pedig a Stonerose
volt. Tátva maradt a szám egy két másodpercig, aztán újra
lejátszottam. “Nekem ez kell!!” Ez volt az első gondolatom.
elkezdtem keresgélni a neten, de semmi. Felhívtam Rico-t is, de ő
se tudott semmit se az Uraniáról. Kiderült, hogy az Urania nem
más, mint Aiwass egyszemélyes projektje. Ő írta a zenét, ő
rittyentette rá a videót is. Aztán jött egy újabb klipp, aztán
egy személyes találkozás is. Szép lassan elkezdték ismerni
az emberek és sok pozitív visszajelzés is érkezett, mind
itthonról, mind külföldről. Egy kis idő múlva létrejött egy
demo, majd egy kicsivel később a Carpathian Woodoo nagylemez.
A
zene nem behatárolható pontosan.
Füstös pszichedélia lengi körül
a monumentális riffeket. Az instrumentális dalok olyanok, mint egy
festmény. Leginkább érzéseket, hangulatokat tolmácsolnak a
hallgató felé. Aiwass engedi, hogy a nóták alatt a hallgató
kreatív képzelete kibontakozzon. Azonban nagyon rafinált a srác,
mert mindezt úgy teszi, hogy közben irányítja is a gondolatok
folyamát. Csak és kizárólag mély érzelmeké lehet a hangsúly,
nem engedi meg, hogy a felületesség teret nyerjen. Éppen ezért
nem is könnyű meghallgatni se a demót, se a nagylemezt.
Ebből a
fajta zenéből egy harapásra elég négy, öt tétel is, mert
nagyon könnyen megüli az ember gyomrát. Az előbb említett
festmény párhuzam abszolút igaz erre is, hiszen egy jól
megkomponált, és megfestett alkotást se tudod befogadni elsőre.
Előbb részleteiben nézed át, majd úgy szemléled az egészet.
Nem tudod az Uraniát hallgatni úgy, mint háttérzenét munkához,
főzéshez, bármi máshoz. nem engedi meg. Teljes figyelmet kér és
ha megkapja, akkor megtörténik a csoda, ami egy gondolkozó
zenehallgatóval történhet.
AMEN!"
Nico
Urania
/Benediction
Áldás,
vagy átok?
A
sorban harmadik Urania albumot a Benediction-t, nagyon vártam hiszen az egyszemélyes projekt után
alakulóban volt egy zenekar, kezdtek koncertezni, és a
rajongó tábor is egyre nőt...
Majd
nem sokkal az anyag megjelenése előtt érkezett a hír, hogy a
zenekar feloszlik. Írtak is nekem egy páran,
hogy most mi történt? Én csak annyit mondanék erre, semmi sem
végleges, vannak egyszerű házi praktikák amivel az átkokat
fellehet oldani, és addig is fogadjuk az áldást!
A Benediction az eddigi legtechnikásabb Urania albumra sikeredett, tele elsőre
szinte követhetetlenül élvezhető dob és basszus futamokkal. A
gitár egy kicsit kitisztultabb, jobban hallhatók a finomságok, de
azért a szaftos lendület és súly is megmaradt!
Ha
instrumentális zenéről van szó én mindig a képeket keresem
benne, amivel lehetőség van egy kicsit magam felett nézelődni
képzeletben...Az első album hozta búgós, sivatagos hangulatot,
száguldós kocsikkal (Urania Demo), a harmadik a Inkubuszokat kergető meztelen
boszorkányok erdei képét...(Carpathian Woodoo)
A
Benediction nekem egy város lüktető zaját, és ott az
elveszettség érzettét adja vissza...Minden rémítő zajával,
mozgásával, rohanó képek, fények ugrálnak a szem előtt...
Kereshető
benne egy fix pont, de elég nehéz taláni bármit is ami megnyugvást
adna...Mégis
kíváncsivá tesz ezzel szembe. Ha elsőre soknak is
tűnik az anyag, nem csodálkozz! De neki fogsz menni még egyszer,
mert érdekes mondanivaló tartalmaz minden képzelegni szerető
elmének...
Bár
a Z.I.L lett a kedvencem U3-ról nem térnék ki külön a számok
elemzésére. Aiwass megint jó érzékkel pakolta egymás után a
számokat. Hatás így teljes…
Áldassatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése